A Márton nap története, népszokások

Tours-i Szent Márton ünnepnapjához, november 11.-hez számos népszokás és hagyomány kapcsolódik Magyarországon. 

A Márton-napi népszokások egyrészt az őszhöz, a mezőgazdasági munkák befejezéséhez, illetve az aratáshoz, másrészt pedig a Szent Márton hiedelemhez köthető, mely szerint amikor Mártont püspökké akarták megválasztani, egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó ünnepnap, ami miatt ezen a napon sokan lakomát tartanak. Többen erre a napra időzítették az esküvőt is, ilyenkor dinóm-dánom volt. Novemberben le lehetett vágni a libákat is, ezért népszerűek voltak erre a napra a libafogások is, mint például a libaleves vagy a libasült. Egy mondás is elterjedt, mely szerint „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Innen erednek a libás díszek.

A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, mely napon általában ludat fogyasztottak, ami a hagyomány szerint Marsot, a római hadistent jelképezi. Pannóniában már a honfoglalás előtt is tisztelték Szent Mártont. A hagyomány szerint Szent Istvánt és az országot álmában segítette Szent Márton, ezért Magyarország patrónusa lett Szűz Mária.

(Forrás: Wikipédia)